Leírás:

Sophie-t csecsemõ korában fogadták örökbe. Jólétben, békében és boldogan élt a szüleivel, amig csak el nem kezdett menstruálni. Ettõl kezdve ugyanis örökbefogadója, a Papa nemi rabszolgájának tekintette.Sophie a menekvésre egyetlen kiutat látott: rendszeresen vagdosta magát zsilettpengél, törött üveggel.

Az önbántalmazás valóságos szenvedélyévé vált, még azután sem tudta abbahagyni, hogy a szamaritánusok segítségével pszichiátriai osztályra menekült a Papa elõl. Még nehezebben szabadult meg a másik függõségtõl, ami a Papához kötötte: úgy érezte, csak a Papa az, aki igazán szereti.

Sophie szamaritánus pártfogója szavai:

"Sophie ma már felnõtt nõ, és én nagyon örülök, hogy annak idején telefonált .. Szerencsés kézzel ragadta meg a lehetõségeket, és élt is velük, mégpedig sikeresen.

A félelmei sohasem szûnnek meg, és biztos, hogy idõrõl idõre felszínre törnek majd. Sophie ma már olyanoknak segít, akik hozzá hasonló borzalmakon mentek keresztül, mint õ.