belelentkezés

Hírlevél

pic
  • Baktay Ervin

Baktay Ervin mindmáig az egyik legjelentősebb magyar Kelet-kutató és India-szakértõ.

1890-ben született Dunaharasztiban. Eredetileg festõnek készült, a 10-es években Hollósy Simon tanítványa Münchenben. Itt fedezi fel a német India-szakirodalmat magának. Az elsõ világháború után feladja festõi ambícióit, és orientalista tanulmányokat folytat. 1926 és 1929 között Indiában ismerkedik a távoli ország vallásaival és bölcseleti rendszerével. Levelezésben áll Mahatma Gandhival. 1929-ben belép a Magyar Földrajzi Társaságba, egy évre rá annak választmányi tagja lesz. 1933-ban a debreceni egyetemen bölcsészdoktorrá avatják. A második világháború után, 1946-tól egészen nyugdíjazásáig, 1958-ig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Mûvészeti Múzeum helyettes igazgatója, a budapesti egyetem oktatója. 1963-ban hunyt el Budapesten.

Elsõ könyve a neves indiai költõrõl, Rabindranath Tagore-rõl íródott (1921). Számtalan könyvben mutatta be a távoli India világát, vallási szokásait, a keleti bölcselet jellemzõit. Két kötetes India könyve (1931) alapmûnek számít az orientalisták körében. Több könyvet írt Kõrösi Csoma Sándorról és indai utazásairól. Neki köszönhetjük többek között a Káma Szútra, a Rámájana és a Mahábhárata magyar fordítását.

Kiadónk két könyvét jelentette meg hasonmás kiadásban:

India bölcsessége (1943),Könyvfakasztó Kiadó, 2002

A csillagfejtés könyve (1942).,Könyvfakasztó Kiadó, 2003

vissza